A zene a vers miatt van


(2009. április 20., Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum. A 80 éves Kányádi Sándor köszöntése.)



Volt egy fakatona... de van is, lesz is, mert mindenki fejből fújja mint az egyszeregyet meg a talpramagyart, bár a számolás nem annyira élvezetes, mint a... "A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, szív-némaságra született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti eredeti dallamot" - írta Kányádi Sándor. Hát biz' nagy varázslat a zene. A költő botfülű (idézet Weörestől). Dehogyis botfülű, csak ravasz. Dudorászik, hümmög, mosolyog. (Jegyezzék meg ezt a szót: mosolyog, mert kis kitérő után majdnem ugyanezzel a szóval folytatom.)



A Kaláka együttes (nevezik úgy is mint Kányádi-zenekar) bőgősét, - szállítmányozási szempotból nézve a leghátrányosabb hangszer művelőjét - Becze Gábort kérdezem: ... A megzenésítésre szánt versek kiválasztása kaláka munka, olvasgatunk, megmutatjuk egymásnak az ötleteinket, bár előfordult tematikus felkérés is. A zenekar és a (mindenkori) kortárs költők között élő a kapcsolat, szívesen fogadnak. Egy-egy szót vagy sort a kedvünkért megváltoztatnak, de Weöres Sanyi bácsi, amikor az Éjszaka csodáit csináltuk, valami javítást is kért. Kányádi versei - bár előtte is ismertük - 1981-ben inspiráltak először megzenésítésre, mikor is Ferences István, - szintén erdélyi költő - lejátszott nekünk egy hanglemezt. Az első megzenésített Kányádi-verseink így születtek; a Három székláb, a Faragott versike és Az elveszett követ. Pár évre rá kialakult a személyes barátság és egymást követték a közös fellépések. Egy balatoni táborba már ő hozott verseket, az egyik a Kuplé a vörös villamosról... Amikor hetvenöt éves lett, a Hangzó Helikonnál megjelent a Kaláka Kányádi, verseskötettel, cédével... Most, a nyolcvanadik születésnapját köszönteni legközelebb szombaton a Marczibányi téren fogjuk egy újabb közös esttel, aztán Szovátán, májusban lesz közös koncertünk a Fészek klubban. Nagykovácsiban egy füst alatt ünnepeljük a 80 éves Kányádit és 40 éves a Kalákát... A koncertek között kevés időm jut olvasásra, - bár egyre gyakrabban járok könyvtárba -, inkább azokat a könyveket olvasom, amiket jeles napokra kapok, most Tibetről, kicsit filozofikus, kicsit vallásos... Kosztolányi, Arany a kedvencem, hihetetlen szép, erre rá lehet jönni 50 évesen is. Az iskolában egész más volt. És zenei okok miatt versantológiákat... Sok verset el kell olvasni ahhoz, hogy valamelyik megérintsen, hiszen nem mindegyik alkalmas a megzenésítésre.
Huncutan mosolyog Kányádi de közben sír, szemében a gyász, a meghatottság, a zavar, az elégtétel, a büszkeség... a piedesztáról, a benedekelekes olvasólámpás mikrofonos íróasztaltól, amint lehet, távozik. A fotóriporterek villognak, lesik az artisztikus gesztust (nincs ilyenje), kattintanak ha Sanyi bácsi eléggé híres illetővel fog kezet (gyakran)... A sztárság nem neki való, a bulvárban nem hír ha valaki igaz ember és írástudó. Mindent megírt, minden díjat megkapott, államit is, legutóbb a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, ez majdnem a legnagyobb, ezen felül már csak a politikusoknak, exellenciáknak, felségeknek járó láncos van... pár év múlva puszta szócikkek egy lexikonban... Minden talmi, de a vers, a leírott szó örök.



Szinte szétszedik a barátok, ismerősök, kollégák, a dedikálásra várók, de állja az ostromot, mindenkivel parolázik, elég egy vezérszó és beindul a mesélhetnékes történetfolyam. A délután végtelen. Nem tudom mit szeretne jobban: végre pihenni, vagy - ameddig bírja erővel - sütkérezni a szeretetben.



Gyűlik a kisasztalon az ajándék, kerül egy újabb díj, ... még nézni is tereh, csak győzze hazacipelni. Egymást érik a jobbnál jobb köszöntők; a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Magyar Írószövetség, a Magyar PEN Klub, a Magyar Művészeti Akadémia képviseletében Melocco Miklós, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, az Anyanyelvi Konferencia, a Partium Irodalmi Társaság, a Magyar Kultúra Alapítvány, Iancu Laura, a Helikon Kiadó, valamint az Erdélyi Magyar Írók Ligája nevében Orbán János Dénes, egy versével.



Drága barátaim, híveim, nagyon szépen köszönöm hogy eljöttek, eljöttetek, de - szólt az ünnepelt - bocsássanak meg, majdnem egész éjjel sírtam. Este meghalt kedves jó barátom, Lászlóffy Aladár. Arra gondoltam, fölemlegetem jó 40 évvel ezelőtti találozónkat, mikor együtt voltunk Kolozsváron... Repülj nadár repülj, menaságra repülj...
Született majd’ 80 évvel ezelőtt Nagygalambfalván, május 10-én, illetve 11-én. Isten éltesse a magyar költőt!



(Irodalmi Jelen, 2009.)



Vissza az cikkek oldalra