Állatorvosi ló (Beszélgetés Selmeczi Tiborral)


Tiszavirág-direktorságát anno ezzel a felütéssel kezdte: Ha ez a társulat bolhacirkusz lenne, egy flakon kemotoxszal elintézhetném. Egy ilyetén való kezdés után a többit sejthetjük. Jelen beszélgetés 2009 decemberében zajlott Selmeczi Tiborral, a Mikroszkóp Színpad leköszönő igazgatójával, nem sokkal a botrányosra sikeredett év végi társulati ülés előtt. Azóta megszavaztatott az új igazgató, aki mindent másképp akar csinálni, tán sikerül neki. De nem erről szólok, hanem a magyar kabaréról, múltról és jövőről. Mert jelene az nincs.

- Miről beszélgessünk? A főzésről, a színházról vagy a könyveidről? Mivel kezdjük?

Mindenképp a Mikroszkóppal. Ritka hogy az ember kivégzése előtt riportot tud csinálni. Néhány másodpercen belül lejár a kormányzásom, a társulati ülésen erről a fél évről kellene beszámolnom. Egykoron a Színművészeti Főiskolán Herskó álriportot készített velem. Rendezőnek jelentkezett, színész szakra jár, kirúgták. Mi szeretne lenni? - kérdezte. Színigazgató - válaszoltam. Lám, ez is megvolt.

- Mégsem. Átmeneti korszak átmeneti igazgatója voltál, kifutás nélkül.

Minden korszak, minden figura átmeneti. Danton, Robespierre is csak egy darabig volt, utána lenyakazták. Fél év alatt csináltam öt bemutatót. Itt, ebben a színházban három év alatt van ennyi. Azt szerettem volna elérni hogy utánam már ne lehessen visszamenni a régibe, mert abban a pillanatban ki fog derülni, az egy lejárt világ. Ráadásul visszacsempésztem valamit a kultúrából is. Azzal vádoltak minket - főleg a fiatalok, joggal -, hogy elzárkózunk, hagyományos körúti kabarét erőltetünk, ami már nem kell a népnek, meg kellett szólítani a fiatalabb közönségréteget is. Ámultak, milyen klassz hely.

- Azt mondták retro?

Abszolut rerto.

- A színház együtt öregedett a műfajjal, a nézőkkel és a társulattal.

Fél év alatt azt tudtam bebizonyítani hogy lehet frissíteni. A társulatból a lányokkal, Stankával és Pankával, a standuposokkal, Gallával és azzal, hogy Bach Szilvit ide tudtam hozni a színházba. Másik célom az volt, hogy a színház alkalmas arra, hogy rendes színdarab menjen, ha van rá közönség, lásd a Sartre-darab. A kabaré igenis él, és van jövője. Varga Feriben érzem, 10-15 év múlva nagyon komoly tényezője lesz a magyar humornak, ha nem bolondul meg és nem költözik el Tajvanba hercegnek.

-Régebben is volt utánpótlás. A mindenkori humorfesztiválosok, vagy a nevettetés sztárjai a Holló Színház, vagy Laárék miért nem ide szerződtek?

Kérdezd az elődömet. De ezért nem kéne őt bántani. Sas utóbbi négy éve azzal telt, hogy üldözte a törvény. Azelőtt meg olyan jól ment a színház, hogy azt nem tudod elképzelni. Markos és Nádas rögtön ideszerződött, és itt is voltak jópár évig, később Maksa, Nagy Bandó csináltak egy-egy önálló estet. Vendégként volt itt Sándor Gyuri, Koltay Robi is meg sok mindenki más.

Mellesleg az utóbbi pár évben Galla el volt tűnve, mostanában keveredett elő. Mindenkinek van egy pillanatnyi értéke ebben a mai furcsa kapitalista celebes világban, előre meg lehet mondani hány jegyet vesznek az illetőre. Gallának speciális közönsége van. Ha a Sast imádó nyugdíjasnéni-garnitúra meglátja Mikiéket, négy perc múlva nem értik mi történik, rosszul lesznek. Kellett a változtatás, hogy fiatalabbak is jöjjenek.

- 1981-ben kerültél ide mint dramaturg. A huszonnyolc év alatt olyan dolgokhoz adtad a neved, amiket most utólag kritizálsz. Eddig miért nem valósítottad meg az elképzeléseidet?

Az egész életpályámat kéne néznem ahhoz hogy tudjak válaszolni. A Komlós-időkben még Major Tamás, és sok más kőszínházi színész jött át előadások után ide fellépni. 1980-ban meghalt Komlós János. Utódja, Marton Frigyes Verebest, Farkasházyt, Sinkót, Bonczot és engem ideszerződtetett. A sztár Hofi. 1981-ben volt néhány izgalmas évünk, jómagam is felléptem. Majd jött egy nagy törés, amikor is Hofi átment a Madách térre játszani, Verebes is elment, Marton nyugdíjba vonult sértődötten, mert tévéelnök szeretett volna lenni és nem ő lett. Itthagyták ezt a legendás kabarészínházat Sas Józsi nyakába, hogy majd megbukik vele, utánunk az özönvíz. Mert a Sas egy vidéki táncoskomikus, aki köztudottan nyolc általánost végzett, aki Mujkó cigányt játszott Kecskeméten, és egy-két blüettet elénekelt a rádiókabaréban. Erre az emberre rálőcsöltek egy színházat. Sas nem bukott meg, mert nyitott szemmel járkált vidéken, ismerte az összes színházi trükköt. Olyan vendégeket hívott mint Mensáros, Ruttkay, Árkus, Vágó Pista konferált. Ügyesen szervezett egy színházat, ebbe belejött hogy még színdarab is, Bethencourt darabja, A pápa, Bessenyei főszereplésével.

-Nem válaszoltál a kérdésemre. Azokat a dolgokat, amiket most megcsináltál mint igazgató, miért nem forszíroztad eddig?

Volt egy-két olyan rendezésem, amiben már meg tudtam valósítani valamit abból, amit akarok kabaréban. Sas hagyta, de teljesen nem. Vele az volt nehézség, hogy ő mindig mindenben saját magát akarta látni, a színész úgy mondjon viccet, úgy konferáljon, úgy játszon, mint ő. Én azzal soha nem értettem egyet, hogy a színpadon egyszerre nyolc sasjózsi poentíroz, engem zavart. Jobban szeretem azt a laza kabarétechnikát, amit annak idején például Salamon Béla, Kazal László csinált, mindenki a maga stílusában, bár ritmusban. Hagyni kell az illetőt érvényesülni. A mai kabaréban a rendező megtöri a színész egyéniségét, és egy kabarégép van helyette a színpadon. Ezt Kazallal, Kibédyvel nem lehetett volna megcsinálni, mert átütött az egyénisége. De még Viola Mihály is, mert ő úgy volt untermann, hogy ő azért Viola Mihály maradt. Jelenetről-jelenetre tudnám mutatni mekkora a különbség a régi kabarék és a mostaniak között.

- Még egyszer kérdezem: Miért nem képviselted erősebben az elképzeléseidet, akár úgy is hogy kiütöd Sast az igazgatói székből?

Azért, mert nekem nem fontos ez az egész. Az egész kabaré-dolog nem fontos. Sassal összevesztem az igazgatási elvei miatt. Nem is beszéltünk egymással, csak dolgoztunk. Aztán megbékéltünk, de én már nem teljes szívvel-lélekkel csináltam a Mikroszkópot, mert már volt egy másik életem, a Rádiókabaré állandó szóvivője voltam... tüntetésekre jártunk... érdekes ez a Demokratikus Charta idő... Elhívtak fellépni egy SZDSZ nagygyűlésre, és már itthon volt Faludy György. Kunczét, Petőt, majd Farkasházyt szólították, aki behívott engem, és olyan volt a taps, hogy Faludy megkérdezte, ez kicsoda? Nagyobb tapsot kapott mint Göncz Árpi. Miért nem ő a köztársasági elnökjelöltünk? Félreértés ne essék, csak egy torz szeletet mutatok arról, hogy milyen sikereim adódtak. Szombat reggelenként mentünk Farkasházyval a Naptévébe politikus pamflet paródiát csinálni a hét eseményéről, ami eléggé sikerült dolog volt. Persze, akkor nem volt ennyi tévécsatorna, könnyebb volt népszerűnek lenni. Ha a zoknimat kirakom, megválasztják polgármesternek. A Hócipővel is sikereim voltak, ebbe jött bele a Szatelit című tévéműsorom, kilencvenkilenc adás lett belőle, a harmadik legnézettebb műsor volt a maga politikai ízével politikus vendégeivel, Markos Gyurival. Gyurcsány volt az utolsó vendégünk A politikus is volt ember rovatban, egy héttel azelőtt, hogy miniszterelnök lett. A Szatelittel mindent elértem. Harcolhattam volna hogy ne szünjön meg, de elég volt. Elmondtam mindent, amit el akartam mondani, e mellett ez a színház nekem pénzkeresetté, nyugdíjas állássá vált.

- Miért nem akartál távol maradni a politikától? Csak ellenségeket lehet szerezni, barátokat nem.

Volt egy katonakabarénk, Árkus a szóvivő. Ő mondta: amikor le kellett vetkőzni a sorozáson, akkor tudta meg a nagy igazságot, hogy egyszerre nem fordíthatunk mindenkinek hátat. Ha az embernek véleménye van, azt mondja el. És ha a kicsit hasonló szőrűekhez húz, pláne ha hívják, akkor azokhoz megy el. Nagyon szívesen elmegyek egy Fidesz gyűlésre is, ott is elmondom a magamét, nem is lenne belőle baj, mert amit elmondok, az emberi butaságot, az agyrémeket, az ott is elmegy. A szocialisták meghívtak, cikizzem őket, Gyurcsányt. Elmennék cikizni Orbán Viktort is, ha elhívnának. Nekem teljesen mindegy. Az a foglalkozásom hogy cikizzek. Elárulom neked, a választási fülkében leadott szavazatom köszönőviszonyban sincs azzal, hogy én hol lépek föl.

- A jó kabarétréfa ötven év múltán is érthető. A politikusok nevére, baromságaikra a kutya se fog emlékezni. Vicces könyveidben mégis nagy szerepet kapnak a róluk szóló szösszenetek.

A maguk környezetében sikerült írásoknak tartom, érdemesnek arra hogy ne vesszenek el. Másrészt kordokumentumok, megmutatják, miben éltünk. Például érdekes kordokumentum az is, hogy mi történt az 1500-as években, miközben dúl a Dózsa féle parasztháború és közeleg a mohácsi vész, és ezalatt mi van a kamarilla-politikában; a Fuggerék hogy vásárolják föl a magyar aranybányákat, és egy magyar feltaláló segítségével szivattyúzzák ki a vizet és hogy lesznek milliárdosok.

- A Nóti-féle időtlen humort hiányolom.

Egyrészt igazad van, másrészt nincs, Trunkó tud jó bohózatokat írni. Maga a színház jellege, amiben élünk igényelné a napi aktualitást. Ez a hibája a mi kabarénknak. Nem tudtam megvalósítani, mert ahhoz az kellett volna, hogy kiálljak és arról beszéljek, mi történt ma délelőtt. Ha arra egy kis bonmot jön, szétverik a házat. Konferálni nem volt kedvem, fárasztó. Az a baj, hogy vajaskenyér-szinten politizálunk. Meg van kenve és eljátszuk hetvenszer, pedig minden nap mást kellene játszani.

- Mint Nagy Endre, a konferansziéság feltalálója. Rögtönzésnek hatott, könnyedén (nem a dadogására gondolok) beszélt véresen komoly napi aktualitásokról. Aztán 1939-ben, a Gettószínház Salamonnal, Kellérrel, Karinthyval és a többiekkel. Az erősödő antiszemitizmus, majd a zsidótörvény árnyékában lehetett jó kabarét, színházat csinálni. Most meg mintha nem lenne semmi, az embereket nem érdekli semmi.

Nem igaz. Ülj be egy taxiba, egy percen belül politizálni fognak veled. A kabaré személyiségfüggő, és az a baj, hogy nincs színpadon arra alkalmas konferanszié. Verebes Pista a nyolcvanas évek elején ilyen volt, még élt a hagyomány, hogyan kell ezt csinálni. Minden napra friss dolgok. Elolvastuk az újságot és estére már volt két olyan mondat, hogy a közönség ünnepelte. És ez kell. A kabaré lényege a mágia, a kinevetéssel megszüntetem a bajt. A gyerek a sötétben ha fél, hangosan énekel, mert ezzel elzavarja a szellemeket. Itt a kabarészínpadon a kinti világ borzalmait és szellemeit mágikus erővel kinevettetjük, könnyűvé tesszük, le lett szúrva a bölény. Jobban le lett szúrva, mint ha elvágtuk volna a torkát.

- Komlós az egykori ávós százados, Hofi pedig Kádár barátja. Egyikük sem nevezhető ellenzékinek. A nagy elődök fényében mennyire jogos politikai kabarénak tekinteni azt, amely a regnáló hatalommal rokonszenvezik? Létezhetett-e egyáltalán valódi politikai kabaré?

A Komlós-féle kabaré elképesztően politikai volt. Annyira, hogy zártan játszott a Mikroszkóp, ide nagyon nehéz volt bekerülni. A humor ki tudott mondani olyan dolgokat, amelyet a hivatalos politika nem. Komlós a háború után a volt nyilasok begyűjtésében segédkezett, így volt ő ávós, majd elment újságírónak. Összetett személyiség, bizonyos mértékig ellenálló volt a szovjet elvárásokkal szemben, miként Kádár. Konkrétan: föltette egy néző a kérdést: igaz az, hogy a román-magyar viszony sokat javult az utóbbi időben? Válasz: a román-magyar viszony mindig is jó volt. Arról hogy javult volna, nem hallottan. Elegáns, finom, a közönség beszart a röhögéstől. Ki lett mondva valamennyiünk véleménye, és mégsem lett kimondva. Na, ez a Komlós-féle humor: ész kell hozzá és műveltség. Hofi remek parodista volt, semmi kedve nem volt ahhoz, hogy politikai legyen. Komlós és Marton erőltették rá, mert ő a kőbányai porcelángyári melós alapállásából bármit elmondhatott, mert őróla szólt a rendszer, mert ha ő nem mondhatja el, akkor senki. Itt volt az a furcsa ellentmondás, hogy az a néhány nacsalnyik, aki átöröklődött a Rákosi-korszakból, ezt nagyon nem bírta elviselni, és volt egy Aczél-Kádár féle vonal, akik szerettek volna valami enyhébbet, amiben ki lehet mondani ezt-azt. De könyörgöm, ne akarjuk a mai amerikai demokrata szemével vizsgálni egy délamerikai jezsuita állam dolgait.

- Most, hogy egyre kevésbé vagy színidirektor, mihez kezdesz? Maradsz újságíró, humorista?

Nem mondom meg, egész mást fogok csinálni! Írni fogok, természetesen. Továbbra is dramaturgként dolgozom, ha ki nem rúgnak.

- Apropo. Mit csinál egy dramaturg? Fábry a filmgyárnál volt dramaturg de évek múltán sem jött rá, voltaképpen mi is a dolga.

Én azt meg tudom neked mondani mit csinált a Fábry... Na de inkább hogy én mit csinálok. Felhívom a szerzőket, édes öregem, erről és erről a témáról írjál egy jelenetet, de legyen benne ez és ez, és hogy az egésznek mi legyen a humora. Aztán vagy átiratom velük, vagy meghúzom, kiveszem a baromságot, beleírok 3 viccet, ő úgyse veszi észre, nekem meg kell a jelenet. Összehozok 30 ilyet. Egyik rosszabb mint a másik, de valahogy megoldódik.

- A legviccesebb könyved a szakácskönyv. Tetszett a paprikás krumpli 100 személyre. Olyan szakácskönyvet még nem találtam hogy Menzai ízek meg olyat sem hogy Ínyencfalatok a laktanyában, avagy hogy készítsünk omlettet két vagon tojásból tíz perc alatt.

Kedvencem a Hufnágel-Pár-Surnovszky Üzemi szakácskönyve. Megláttam az antikváriumban, eldobtam magam, ilyen nincsen. Szakácsnak ma már szinte tökéletes vagyok, de nagy hibákat is elkövetek, elfelejtkezek erről-arról és akkor borzalmak jönnek ki. Az egyik kereskedelmi tévébe meghívtak főzni. Kivonultam nagyképűen hogy én aki annyira tudok főzni hogy szakácskönyvet írok, adtak egy kést, játszottam az agyam, kézben aprítom a hagymát, első mozdulattal levágtam a fél ujjam. Ez volt az első sérülésem. Aztán megfogtam a forró fazék fülét, sistergett a két kezem, iszonyatos állapotban voltam. Nagy nehezen megvolt a műsor, majd távoztam a helyszínről, egyenesen neki a nagy üvegajtónak, felkenődtem rá. A dolognak nincsen vége. Fellépésem volt a szociknál választmányi ülésen. Egész jól sikerült, majd a dobogóról lelépve megbotlottam, és ki kapott el? Maga Gyurcsány Ferenc. És akkor halkan megjegyeztem: úgy látszik ez ma nem az én napom. Ez a történet, de tökéletes. Na, ilyeneket élek, és minden napom ilyen. Egy rémálom hogy most itt kell lennem és mindjárt el kell mondanom a társulatnak hogy nehéz életük lesz. Hogy mindenkinek saját magára kell vigyáznia, hogy nincs igazgató, nincs semmi, fel kell nőni és emberré válni ami nagyon nehéz. Mert ennek a színháznak a falai át vannak itatva szeretetlenséggel, kapzsisággal, mindenki a másikat akarja a víz alá nyomni. Végül is az egész világ olyan hogy önmagunk felé vagyunk felelősek. Amit én magam csinálok, akár kabarétréfa, akár könyv, bármi, én magamnak csinálom. Vagyunk itt egy rövid ideig, aztán vége a dolognak. Amit ezalatt csinálok nem abból áll, mit kapzsizok össze, hanem hogy magamban belül mi van, és amit én összenevetek, az én világomat, abból egy pici mosolyt szét tudok-e szórni azoknak, akik tovább élnek.

(2009.)

Vissza az cikkek oldalra